" Ezt a táncot látva csak egy valami juthat az ember eszébe: hogy isteni, anniyra szexi, annyira érzéki, hogy az csak na! " (Sela Ward)

" A történet sokkal többről szól, mint csupán a táncról, ezért tetszett anniyra a forgatókönyv, mert az egész történet Kubában játszódik. " (Diego Luna)

" Én játszom a forrófejű kamaszlány mamáját. Ezen jókat nevettünk John Slatteryvel, aki a papáját alakítja. Hiszen mi vagyunk anyu meg apu egy fiatalokról szóló filmben. Amikor elgondolkoztunk ezen, rájöttünk, nekünk kellene lennünk a szerelmes párnak a táncparketten! " (Sela Ward)  

" Szerintem ez a film leginkább a családi kötelékeket mutatja be. A bátyj, akit én játszom, büszke a testvérére, hogy olyan lett, amilyen." (René Lavan)

" A fimben tetszettek még a jó kis pörgős jelenetek. " René Lavan

" Az teszi a második érszt egyedivé, hogy egy olyan időszakban játszódik, amit nem igazán ismerünk.  Minden teljesen más: a művészet, a zene, az építészet, még a színpad is." (Sara Green)

" Tulajdonképpen ez JoAnn Jansen története. Ő a film koreográfusa és producere. A történet megfilmesítése is az ő ötlete volt. 16 éves korában Havannába költöztek, ez 1958-ban volt. Táncos szeretett volna lenni, és aztán sikerült is neki, hiszen koreográfus lett. "

" Maga az ötlet, hogy kéne készíteni egy filmet JoAnn Jansen gyerekkoráról, már régen megszületett bennem. Talán az érdekes ebben a folytatásban, hogy nem a hagyományos értelemben vett második rész. Hiszen az első egyik szereplője sem játszik ebben. Egy kicsit inkább a régi film újabb változatának mondanám. Egy teljesen más világban játszódik, teljesen más szereplőkkel. " (Guy Ferland)

" A történet alapjául az én életem szolgált, hiszen gyerekkoromban (1958-ban) valóban Kubába költöztünk. Tényleg azért, mert aám ott kapott állást, ahogy ez a filmben van. A főhősnő táncos lett, és én is ott lettem táncosnő. Odament, mint egy kis hófehér ruhás barbybaba, és beleszeretett a szegény kubai srácba, akinke nehéz élete volt, és hamar fel kellett nőnie, hogy elláthassa a családját. Olyan volt, mintha visszakerültem volna a múltba, hiszen abban a korban éltem. Nagyon fantasztikus volt érezni mindazt a szenvedélyt és érzelmet, ami a filmből annyira kiérződik. Az én első szerelmem is hasonló volt, úghogy tényleg megérintett. " (JoAnn Jansen)

" Azt hiszem, ha szerelmes történetről van szó, a legfontosabb a megfelelő összhang a két szereplő között. Ez az, amitől az egész hiteles lesz. Ha táncol az ember, sokkal könnyebben kialakuk ez a vonzalom, hiszen természetes, hogy azzal az emberrel akarok táncolni. A tánc azt jelenti, hogy megosztjuk egymással a teret, és eközben a testünk szépen összeolvad, eggyéválik, és együtt mozog a ritmussal. Kell lenni vonzalomnak, és nagyon örültem, hogy ez köztünk megvolt. Ha nem így történik, az egész forgatás rémálom lett volna, hiszen nehéz lett volna több hónapot együtt lenni valakivel, akit nem látok szívesen. Nagyon jó volt az egész az első naptól kezdve, összesen két hónapig próbáltunk, rengeteg időt töltöttünk együtt, rengeteg mindenen mentünk keresztül, ami szerintem jól látszik a fimen is. Észre lehet venni, hogy két olyan emberről van szó, akit egymásnak teremtettek. " (Diego Luna)

" Nagyon szeretem ennek a filmnek a zenéjét. Talán az egyik fő ok, amiért belevágtam ebbe a filmbe, az a csodálatos zene volt. Olyan latin-amerikai, illetve kubai zenészeket kértünk fel, akik népzenei elemekkel tarkított számokat játszanak. Próbáltuk a ritmussal és a dallammal feidézni azt a korszakot, és egy igazán ütős filmzenét összehozni. Azt hiszem ez sikerült is." (Sara Green)

" Összesen két hónapot próbáltuk a táncot, két hónapon át semmi mást nem csináltunk. Romolának egy héttel hamarabb kellett elkezdenie a gyakorlást, mivel neekm Mexikóba kellett mennem. Amikor megérkeztem, Romola tudott már táncolni. Mondtam is neki, hogy milyne jól táncolsz. Szóval nagyon kellett dolgoznom, hogy behozzam a lemaradásomat. Jónéhány hétig 8 órát gyakoroltunk, olyan volt, mintha megint iskolás volnék. " (Diego Luna)

" A táncverseny volt számomra a film legélvezetesebb jelenete. Természetesen hihetetlenül sok munkát fektettünk bele, hiszen sok mindenre kellett figyelni. Sok színész volt a teremben, és minmdenkinek megvolt a saját szerepe, ezért szerintem ez a jelenet leginkább egy színházi jelenethez hasonlított. Csodálatos élmény volt számomra, mivel én még nem játszottam színpadon, hogy ennyire hangsúlyos lehet maga az előadás. Persze táncoltunk, meg minden, de rajtunk kívül még 300 ember volt a teremben, így aztán ránk is kihatott a hangulat. " (Romola Garai)

" A zene az egyik legfontosabb eleme a filmnek, lehet, hogy a felnőttéválásról szól, vagy a szerelemről, vagy a táncról, de legfőképpen a zenéről. A zene hihetetlen sokat rendít a filmen, mert dögös, fiatalos és szexi. Ugyanakkor teljes mértékben képes tükrözni azt az 1953-as hangulatot, amikor a kubai zene valójában megszületett. Szerintme ennek a filmnek a zenéje az egyik legjobb filmzene. Ha valaki meg szeretne izzadni tánc közben, ez a neki való zene. " (Randy Spendlove)

"Van benn sok táncos jelenet, amelyeket egy szerelmi történet sző át. Azt hiszem, igazán remek lett a film, hiszen minden megvan benne, ami egy jó filmhez kell. Nem hiányoznak belőle a poénok sem. " (Jonathan Jakson)

"Normál testalkatú lány vagyok, sosem voltam kórosan sovány. Azt hiszem, ha valaki diétára akarna fogni egy szerep kedvéért, elküldeném a fenébe. Tudom, hogy Amerikában sokan úgy gondolják: a női főszereplőnek bizonyos módon kell kinéznie. Biztos a maguk szemszögéből igazuk van, de én más szemszögből nézem a dolgokat. Szerintem az egész csak politika." (Romola Gara)

"Eltartott egy darabig, mire rájöttem, milyen sok kell ahhoz, hogy jó színész váljon belőlem. Mindenekelőtt mélységesen tisztelnem kell ezt a mesterséget. Minden alkalommal, amikor egy munkát megkapok, ráébredek, hogy még mindig milyen keveset tudok. Szerintem eddigi legjobb alakításomat Cassandra szerepében nyújtottam az I Capture the Castle című filmben, mert akkor még ártatlan voltam: fogalmam sem volt arról, mit takar a filmipar, és milyen hatással lehet az életemre." (Romola Garai)

"A tréning végére úgy éreztem magam, mintha én lennék Anna Pavlova, de mikor esténként ellátogattunk egy-egy Puerto Ricó-i bárba, rá kellett ébrednem, hogy egy 4 éves latin kislány szintjén táncikálok. Egy nagydarab fehér lány voltam, aki mindenkin keresztülesett a parketten." (Romola Garai)